Széchenyi fővárosa – történelmi kincskereső séta

Volt egy nemes úr, ki a népünkért élt,

Sokat tett a nemzetért, szép beszédes nyelvünkért.

Lásd hát te is, járd be sorba,

Csodáld meg e pazar alkotásokat.

Nemzetünk múzeumából indulunk,                                                                                        

Nagyunk atyja indítja utunk.

Gróf Széchenyi Ferenc alapította

Hogy fia munkáját folytathassa.

Nemes volt ő s egyben szerény ember

Egy évi jövedelmét ajánlotta fel,

Melyet város s nemes társai kiegészítve

Gyönyörű szép múzeumot emeltek.

Lépj be a csarnokba s föl egyenest a lépcsőn,

Engedd, hogy szellemed is betöltse a légkör,

Emeleten kétoldalt fönn a két Széchenyi,

apa s fia, mozaikarcát épp rádszegezi.

Múzeumkertben lenn, az épületnek bal oldalán

Gróf Széchenyi Ferenc tekintélyes bronzszobra áll,

Ki dédapjától, Széchenyi György püspöktől

Hatalmas földbirtokot és grófi címet öröklött.

S mi köznek jó, nevelte ő is tettekre fiát,                                                                      

Mutatván néki irányt és sok-sok jó példát.

Szeresd néped mindegyik fiát,

Küzdj a jólétért, teremts kultúrát!

Csakis e szellemben érdemes élni,

Boldogságban s a közösben kiteljesedni.

Indulj most útnak, járd be Pest-Budának magját,                                                       

180 éve kezdtük lerakni épületeinek tucatját.

Melyekből láthatod legfényesebbeket,

Fiam és unokám emelte ezeket.

A múzeumból kilépve fiam István fogja meg kezed

Légy figyelmes társa, lásd meg, mi szép lehet!

Első utunk a Pesti Magyar Színházhoz vezet,

Játékszínt már nem találsz itt, hiába keresed.

Jobbra az utca végénél szegezd fel fejed,

East-West Center irodaház áll színház helyett.

Duna felé ha jobbra indulsz árkádok mögött,

Fölsejlik a régi öröm, mely ideköltözött.

Társaságok, körök éltek díszes falak között,

Pesti Casino volt a neve, mindenkié, közös.

Bejáratát megkeresve Magyarok Házába lépsz,

Habcsókszerű terem őrétől kérdezd: „Hol van a pecsét?”

Végezvén kimegyünk, s vitatársam utcáján tovább,

Duna felé csak egy sarkot, aztán meg jobbra át.

Pilvaxban, barátom Fáy táblájától arrébb szemben

Művész s diák nézeteket vitatott meg – nem csendben!

De te az utcáról le ne térj, menj tovább

Sok érdekesség vár még, gyűjts erőt, ne tétovázz!

Tovább Városháza, mely egykor Pest házai legnagyobbja,                         

Követi szervita nővérek rendjének tere és a temploma.

Bécsi utcán továbbmenve nem Bécsbe fogsz érkezni,

Szabadságharc-végi esemény az, mely utca ezt követi,

Az Aradi Vértanuk napjának sötét és zord házsora,

Szabadságba visz bennünket? Tere nem ezt mutatja.

Háború utáni emlékmű áll templom-forma tér végén,

Szovjet nyomás szűnéséhez kerek ötven év kellett még,

Kissé arrébb első miniszterelnökünk vesztette életét,

Itt sebezte kivégzőosztag gróf Batthyány Lajos testét.

Térre érve balról látszik a Tőzsdepalota,                                              

Szép nagy fehér épülete tekintélyét mutatja.

TV székház volt sokáig e díszes falak között,

Innen láthatta ország-világ, mit a TV közölt.

Épületét a haza gazdagságára emeltem,

Ma külhoni tulajdonban, már semmit se tehettem.

Menj végig az épületen, utána meg balra,

Zoltán utcán haladj végig, le a Dunapartra.

Jobbra tekints s meglátod az országunknak házát,

Innen irányítják a képviselők minden magyar álmát.

Dunapartra megérkezvén, nevem rakpartjára,

Balra utcám keresztjénél: szobrom, s emléktábla.

Tábla fölött zord alakom magasan a falon,                                                      

Onnan nézek át a folyón le a Dunaparton.                                                                

Járhatóvá tettem a folyót egész a végéig,

Uszály s hajó akadálytalan halad a tengerig.

Nyelvünknek és tudásunknak akadémiát emeltem,

Nemrég kapta rólam nevét előtte a terem.

Menjünk be a díszes hallba, jól körül is nézzetek!

Pecsét nélkül ki ne gyere, nincs tele a füzeted!

Apám mintáját követve nyelvünk pallérozása

Színhelye lett 180 éve a Tudományos Akadémia.

József nádor alaprajzát bizottsággal vitatta,

Építése forrásához közadakozás juttatta.

Továbbmenve- át a hídon- Budára jutunk,

Ez a Lánchíd, legrégebben épített hidunk.

Angol példát honosítva került rá a Dunára,

Sok munka volt, míg elkészült végre-valahára.

Ödön fiam baloldalon Siklót építtetett,

Ezzel mehet fel a Várba ki jegyet megfizetett,

Gyalog Alagúttól jobbra, Király lépcsőn gyorsabb,

Dísz térre visz fel miután kiszusszantad magad.

Siklótól a Színházon át jutsz el a Dísztérre,                                                                

Az első ház Batthyány Lajos nádor építménye,                                                         

Most fordulj meg; balra a Vár, jobbra Mátyás templom,

Előre menj, át a kapun, lefelé, ha mondom.

Néhány lépés, Tábor utca és a Zerge lépcső,                                                

S rohanhatsz le egyenesen, tán’ még nem lesz késő.

Istennek házába belépve ülj le majd egy székre,

Megláthatod környezetét édes mennyegzőmnek.

Sajnálhatod, ha kapuja nincs éppen kitárva,

Kárpótol azonban templom falán egy szép emléktábla.

Balra megyünk a körúton vissza a Dunáig,

Tabán dombján játszhatsz majd kifulladásig.

Rácz fürdővel szemben fordulj folyó felé menten,

Majd villamos síneken át s híd alatt is - csendben.

Szent Gellért alakja alatt idd a Rudas vizét,

Ivókút három forrási közül vedd mi tiéd.

Attila a torkodra hat, Hungária gyomorra,

Juventus-szal könnyebben fogsz gondolni a korodra.

Ha már ittál, visszamegyünk híd alatt a baloldalra,

Balra lépcsőn kerülünk fel Lánchíd-irányban a hídra.

Igen, igen, Erzsébet-híd hogy régi híd is neveztetett,                                    

Mai előtt itt legnagyobb nyílású lánchíd építtetett.

Az új hídon megyünk át, s a templomnál le balra,

Szökőkutas téren a harang fenn az órát kongatja.

Sziget volt ez nagy árvízig, aztán átrendeztük,

A nagykörúti terveket így hoztuk létre együtt.

Duna felé majd keresd meg a Petőfi szobrot

Tőle jobbra haladj tovább, míg megálljt nem mondok.

Máris a Vigadót látod, balra meg a kertet,

Vigadónak falai közt be sok emlék termett!

Zenészek és énekesek fújták itt a prímet,

S puccosan öltözött dámák hülették elménket.

Nem kerülhetsz be a kapun, se fel a termekbe

Menj hát inkább át a kerten egész a sínekhez.

Dunakorzón balra térve séta vissza majd a térre,

S Belvárosi templomunkban én meg már nyugvóra térek.

Te viszont keresd a kincset hisz ott benn van letéve,

S a pecsétet se feledd, jobb lesz ha kikéred…

Írta: Nemeskéri Klára a 2010-es Széchenyi emlékév tiszteletére